Swierkiewicz Róbert

Bumeráng tárlat

2009.01.27. - 2009.02.20.

 

ŠR: BUMERÁNG TÁRLAT

 

Valójában ezt a K. Petrys Galériabeli kiállítást visszacsatolásnak lehetne nevezni, ha nem lennék annyira nosztalgikus a helyhez, Csobánchoz, ahová 29 éve járok. Stuiber Zsuzsi korai elmenetelét követően ülök a „Föld szegélyén” és himbálom lábaim a gyönyörű „látkép” előtt! Megszakítva tevékeny időszakaimmal és elvágyódásaim teljesítésével! Eddigi életművem legfontosabb pontjait Csobáncon hoztam létre, valószínűleg a hegy mágikus erejének köszönhetően. Így visszatekintve: „Néz hátra kedvesem”, „Diszel falu”, „Művész iga”, „Házi áldás” sorozat. Kétoldalas nagyméretű Transzparens vásznaim. A Költő széke. A megterhelt házat és ennek kellékeit. A Hulladémon 25 meséjéhez festett Fekete-fehér szélképeim. Itt készítettük az első Xertox „dolgos meditációját”, itt festettem köralakú vásznaim, „Képzeletünk Szent Tereit”, a Bólya plasztikáimat és igen sok a csend levegőjét érintő munkát, a ballonozással és lebegéssel kapcsolatban. Valamikor elővettem szépapám, Edgard von Swierkiewicz könnyed – tradíciót sugalló palettáját és elkezdtem használni – ráhajoltam a hagyományra. A festmények között vannak, amelyeket évekig alakítottam. Gondolom, hogy örökös hagyomány-szakító tevékenységem szakaszonként visszalökött a „szerelmes” festészeti tevékenységhez. A 2008-as évben megfestettem a „szegény-ember legyezője” sorozatom, ezt követően nyugodtan visszafordulhattam az aranyon átütő színek erejéhez és tobzódhattam az olajfestészet adta hagyományok örömében. Ezeket a kisméretű, intim világomat tükröző képeim most állítom ki első alkalommal, avagy hozom ki a sötétből a világosba.

Örökös visszatérésem miatt kikerülhetetlen lett a hely szelleme, amit vidéki szőlőművelő ember, Bindics Sándor eszköztára, okos és nomád környezetalakítása nyújtott. Hosszúra nyúlna, ha a HEGY örömet adó változékonyságáról írnék, ez igen színes és sok! – ha csak a rózsabogarak nyárelejei falánkságára gondolok. A hegyen a csillagoktól körülvéve mindig termékeny magányra leltem. A legjobb, ha Rainer Maria Rilke első Duinói elégiájából idézek. „A Szép nem más, csak az Iszony kezdete, amit épphogy elviselünk, és csodálkozunk, hogy közönyében miért nem porlasztott bennünket semmivé. Minden angyal iszonyatos.”  

Šwierkiewicz Róbert