MIZU -- VÍZ

MIZU -- VÍZ

2011.06.29. - 2011.07.19.

 

A kiállított víz elé

 

Tisztelt vízivók, vízevők, vízben élők, vízben gondolkodók!

 

Mint tudjuk, az emberi test víztartalma 70%,  a Föld felszínének 75%-a vízfelület.

Mint tudjuk, mifelénk nincsenek véletlenek.

A nálunknál okosabb régi emberek azt mondták, az vagyunk, amit megeszünk.

A náluknál is okosabb régi emberek azt mondják, az vagyunk, amit megiszunk.

Attól ember az ember, hogy maga-magát issza folyamatosan.

Az vagyunk, amit megiszunk, és az vagyunk, amiben úszunk.

Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.

A levegővétel vagyunk a vízben.

Buborék vagyunk, ami felfelé száll, viszi magában a levegőt, szétpattan vagy sem, hová tart, úszik, azt gondolja, felfelé.

A buborék transzcendenciája.

Ugyanaz a víz kering bennünk, mint amiben mi keringünk, ugyanaz a víz folyik bennünk, mint amiben a városunk úszik.

Állítólag a Földön az ember az egyetlen teremtmény, ami (aki?) folyton más akar lenni.

Más, mint ami.

Szétpattan vagy sem.

Mindenki tudja, aki egy kicsit figyel, hogy nem a folyó folyik át a városon, hanem éjszakánként a város, ez a hatalmas hajó, megindul: a  kötelességtudó, csöndes matrózok felhúzzák a horgonyokat, csörömpöl a sok ormótlan, nagy szemű lánc, és aztán előbb csak lassan, nehézkesen, majd egyre lendületesebben megindul a város, vele hajóznak a környékbeli dombok is, roppanva meghajolnak a fák, megremegnek a tornyok, utazunk, csak a felhők és a csillagok bírják tartani az iramot.

Irány Japán.

Ott rózsaszín szirmok vannak.

A víz, ahogyan azt az általános iskolában megtanultuk: az építés.

A víz, ahogyan azt az általános iskolában megtanultuk: a pusztítás.

A víz, ahogyan soha nem tanuljuk: az élés.

Nyitott szemű, mosolygó csecsemők a vízben.

A magyar nyelv úgy mondja: a víz alatt.

A víz, ami a víz alatt van.

A magyar irodalom legvonzóbb hőse Szindbád, a hajós, aki soha nem szállt hajóra, ellenben folyton utazott.

Lábunk alatt hullámzik a.

Japán, mint mindenki tudja, az óceán, a víz által körülölelt ország.

Úgy is hívják, hogy sziget.

Margitsziget, Japánsziget.

Magyarország a megértés és a szeretet által körülölelt ország, ami alatt egy titkos (nem olyan titkos) ivóvíztenger és termálvíztenger és artézi tenger hullámzik.

Magyarországot nem hívják szigetnek, pedig.

A víz az úr.

Alul, fölül, és középen is: a víz, ami mi vagyunk.

Urak vagyunk, és tudunk is ennek örülni.

Vízi urak, ugyanis.

Élünk, mint hal a vízben.

Ezért hát a nemzetközi brit tudósok által végérvényesen bebizonyított örökös és megbonthatatlan japán-magyar rokonság előtt tisztelegve a kiállítást megnyitottnak nyilvánítom.

(Kőrösi Zoltán)