Kaori Homma

Meridián

2011.11.08. - 2011.11.08.

Kedves Vendégek,

az A38 hajó kiállítótermében egy olyan művész tárlatára gyűltünk össze, akit – ha tetszik, ha nem – be kell mutatnunk a magyar közönségnek. Nem azért kell ezt megtennünk, mert a képzőművészet iránt érdeklődők nemigen találkozhattak vele Budapesten, hanem azért, mert a munkáinak egymáshoz kapcsolódása, kulturális kötődése  - egy japán aki Londonban él – szükségessé teszi mindezt.
A migráció, mint alaphelyzet nem okozna semelyikünknek gondot, ha Londonról van szó. Annak azonban, aki egy igen erős kulturális tradícióban nő fel a nyugati művészeti kontextus, vagy paradigma, az elfogadtatás vágyát váltja ki. Ez egyrészt Kaori Hommánál a keleti technikai és szemléletbeli logikára vonatkozik, másrészt arra, hogy a művész karrierje ne az egzotikussága miatt, hanem az átláthatósága és befogadhatósága miatt legyen elfogadott.
Kaori Homma munkái a kulturális átjárhatóságot hirdetik. Hogy továbbfűzzem Steve Adams, Kaori egyik katalógusába írt gondolatát, a kérdés mindannyiunk számára alapvetően az, hogy a nyugati konceptuális tendenciák mennyire globálisak, a művészet párhuzamos jelenségei között miképpen és miért létezhet hierarchia – azaz miért kap figyelmet egy elfogadott trend, és miért kap kevesebbet az, ami kevésbé közismert, vagy más elméleti alapokon nyugszik.
Műveiben a japán papír szobrászati használata, a lét alapvető esszenciájára rákérdező video művek, a csöpögtetéssel és folyatással létrejövő akvarellek és akciók olyan témákat boncolgatnak, amiről sokféleképpen lehet nyilatkozni. A nyugati gondolkodás a filozofikus megközelítést, illetve a referenciák hangsúlyozását igényli, ami azonban az ő esetében a magyarázatot félrevezeti. Felmerülhetnek olyan fogalmak, mint a „megsemmisülés”, a „kiteljesedés” vagy az „önmeghatározás”, de ezek mentén gondolataink nem kerülnek közelebb a művész személyéhez.
Egy más lehetséges út a művek feldolgozásához sokkal inkább érzelmi alapú. Ennek középpontjában a kétség, a bizonytalanság, a szerepvállalás, az értelmes célmeghatározás, illetve az élet mibenlétének művészettel való összekapcsolása áll, ami a művészetről való gondolkodásunkat egy sokkal személyesebb irányba viheti el.
Az érzelmi megközelítés közelebbi kapcsolatban áll az érzékiséggel, a felhasznált anyagok jelentésével, tapintható élményével. A papír, amiből használati tárgyak másait készítette el, nem attól érdekes hogy a fogyasztói társadalom termékeit absztrahálja, hanem attól, hogy mindezt egy könnyű, fehér, egyszínű természetes anyagból teszi, amivel átlényegíti azokat az eredeti formákat, amik szobrainak kiinduló pontját jelentették.
„Evermore” „örökké”, látható az egyik szintén papírból készült fordított felirata, aminek jelentését a filozófiai és vallási vonatkozása mellett az anyagszerű megjelenése is adja. Kőből kivésett szavak lenyomatának formába öntésére utal a tükörfelirat, de az ellentmondás kézenfekvőbb: az időtlenséget jelentő szó faragványszerű megformálása egy olyan anyagból, ami az írás hordozójaként szolgál.
Az A38 hajón bemutatásra kerülő installáció Steinbeck Édentől Keletre című regényét idézi, de nekünk a vasfüggönynek „ezen” az oldalán további jelentésekkel szolgálhatnak. Mert ki ne gondolna a mi pozíciónkra, Éden iránti vágyunkra és arra az érzésre, hogy a minőségi változások konkrét lépésekhez, határátlépésekhez köthetők. Homma esetében ilyen – ránk vonatkozó – asszociációk nem léteznek, viszont léteznek mások, amelyek a művész pozíciójához visznek közelebb. A határvonal szertefoszlik, rá kell jönnünk hogy az Éden itt van, vagy nincs sehol.
Kaori Homma keresi azt a pozíciót, amivel a művész cselekedetei értelemmel telhetnek meg. Keresi a lehetőséget annak bizonyítására, hogy a kultúrában érintettek összefogásával praktikusan szociális segítséget lehet nyújtani, mint amit érzékeltetett azzal a két felhívással, ami a fukushimai katasztrófa áldozatainak segítését szorgalmazta londoni szállásbiztosítással.
A határvonal, ami az Édent kelettől elválasztja, szertefoszlik. Rá kell jönnünk, ez van itt nekünk, ebben a térben kell megélnünk saját létünket és ennek nem lehet más útja mint az, hogy megpróbálunk értelemmel teli cselekedeteket véghezvinni a saját boldogulásunkra. Ez most itt, 2011, november 8-án Kaori Homma kiállításának üzenete Budapesten. A kiállítást e szavakkal megnyitom.

Petrányi Zsolt