Bukta Imre

Bukta Imre, Szárnyasok 2010. 04. 27.

2010.04.27. - 2010.05.28.

drMáriás, Bukta Imre Szárnyasok című kiállításához

Ha valakinek tőmondatban kellenne válaszolnom a kérdésre, hogy mi az, ami számomra leginkább a mai magyar festészet, azt mondanám: Bukta Imre. Hiszen az ő munkássága az a szintézis, amelyben a hagyományokhoz való hűség, a vidéken született és ma is ott tevékenykedő szellemi kutató, valamint e bátran felvállalt világ bátor megújítójaként a kortárs művészet friss szellemisége, sokszínű és bátor eszköztára egyszerre érhető tetten.

Műveinek mély, szimbolikus volta, egyben egyszerűsége és nagyszerűsége eddig is meghökkentett: legyen az a Zuhanyozó disznó, vagy a gyufából és bontott csempéből megalkotott Jézus, a Zsebkasza-készlet vagy a nyakkendőkkel ékesített fák, a sokrétű jelentéssel bíró, humorral és öniróniával átitatott alkotásain úgy jelenik meg a végtelenül termékeny táj, állatok, növények, emberek megszemélyitésében, hogy azokból megélt történelmünk kulcsfontosságú pillanataira való számos utalás olvasható ki.

Legújabb festménysorozata újabb meghökkentő lépés e páratlanul termékeny és következetes alkotói pályáján. Elég, ha a kiállítás jellemzően buktai címének kettős jelentésére gondolunk, hiszen a Szárnyasok egyszerre hordozza magában a vidék elhagyatottságát, kiszolgáltatottságát és a háztáji világban megjelenítve az élet megújulást, ahogyan ugyanakkor belopja egy csibeinkubátor elidegenült világába az angyali szárnyak suhanását is.